Miért hazugság azzal áltatni magad, hogy képtelen vagy kilépni a méltatlan párkapcsolatból, amiben benne ragadtál?

Lehetséges, hogy rég tudod mit szeretnél, de a félelmek a vélt következményektől tartanak vissza?

Hogyan tudsz mégis változtatni ezen a helyzeten anélkül, hogy bekövetkeznének a fejedben előre legyártott legrosszabb verziók?

Ha ebben a cipőben jársz és magadra ismertél, olvass tovább!

Éjjel-nappal szenvedsz a döntésképtelenség nyomásától, a megbénítottság és lefagyottság érzésétől, minden egyes nap azzal kelsz és azzal fekszel, hogy nem hiszed el, hogy még mindig és már megint itt tartasz, de nem tudsz mit tenni: megbénít a bűntudat, szégyen és félelem.

Szép lassan, fokozatosan lekapcsolódsz az életről és átváltasz zombi üzemmódba, mert nem akarod érezni annak a nyomását, amiben élsz.

Az őrlődés felemészt, nemcsak lelkileg és mentálisan, de a testedet is. Nem tudod élvezni az életet, az örömöket, a sikereket.

Átírja és átitatja minden napod megélését az a belső harc, ami benned zajlik.

Hányszor sírod álomba magad azért, hogy hazugságban élsz, de nem tudsz ezen változtatni? Hány reggel ébredsz azzal a nyomással a mellkasodon, mintha súlyt tettek volna rád, amiatt, hogy egy újabb nap abban az életben, ami nem tesz boldoggá?

Azért tartod magad a döntésképtelenség hitében, mert lemondtál az összes erődről, képességedről, értékedről, amik támogatnának téged a döntés meghozásában és cselekvésben.

Bár döntésképtelennek érezheted magadat, valójában nem arról van szó, hogy külső körülmények fosztottak meg a döntési jodogtól vagy képességedtől, hanem azért nem tudsz dönteni, mert áldozati üzemmódba kapcsoltál, ami azt jelenti, hogy abból próbálsz erőt meríteni, hogy folyamatosan panaszkodsz a kiszolgáltatott helyzetedre. Azonban ezt Te teremted meg magadnak azzal, hogy könnyebb a panaszkodást és szenvedést választani, mint ténylegesen szembenézni a valódi okokkal és azokat megküdd.

A döntésképtelenség mögött valamilyen félelem húzódik meg, félünk a döntésünk vélt negatív következményeitől.

Gyakran hallom nőktől az alábbi érveléseket, aggodalmakat. Te vajon mit hittél el, hogy mi történhet, ha kilépsz ebből a kapcsolatból?

"Nem lesz anyagi támogatásom, pénz nélkül maradok.

Nem találok új társat és egyedül maradok. / Egyedül kell felnevelni a gyerekeimet.

Elveszítem azokat az embereket, akikkel jelenleg jóban vagyok.

Mi van, ha megbánom a döntésemet?"

Ezek mind lehetnek valós opciók, de a katasztrofizálás mellett érdemes megnézni az érem másik oldalát is.

Mi van, ha sokkal kedvezőbb anyagi lehetőségekre bukkansz? Mi van, ha nem várt forrásokból jutsz támogatáshoz?

Mi van, ha olyan társra találsz, aki végre úgy bánik veled, ahogyan megérdemled (és a gyerekeid is)?

Mi van, ha felnéznek rád a körülötted lévők, amiért meglépted a változást?

Mi van, ha olyan társaságba kerülsz a döntésed következményeként, ahol sokkal inkább a te értékrendeddel egyező barátokra lelsz?

Hogy melyik oldalt fogod megtapasztalni függ az életszemléletedtől, mentalitásodtól és hozzáállásodtól. Ahhoz, hogy a mérleg a pozitív oldalra billenjen, el kell kezdeni megtörni a negatív "jóslásokat" úgy, hogy először is tudatába kerülsz annak, hogy ezt csinálod valószínűleg alaptalanul. Azzal, hogy ezt tudatosítod, megnyílik a lehetőség arra, hogy feltedd a kérdést magadnak, vajon miért ragaszkodsz ennyire a negatív végkimenetelekhez?

Annyi fájdalmat, bántást, cserbenhagyást tapasztaltál a múltban, hogy ezt veszed alapnak? Vagy valaki elültette benned azt a szokást, hogy mindig a legrosszabbra kell felkészülni?

Netán arról van szó, hogy attól félsz, hogy te nem érdemled meg a pozitív lehetőségeket?

Érthető, hogy negatív következtetéseket vonsz le az eddigi tapasztalataid alapján, viszont fontos különbséget tenni, hogy azok a történések úgy következtek-e be az életedben, hogy tettél értük vagy teljesen átadtad magad a körülményeknek?

Valószínűleg nem tudtad, hogy lehet tenni ellene, tehát emiatt voltak negatív tapasztalataid.

Például, ha eddig úgy tanultál főzni, hogy nem használtál fűszereket, mert senki nem mondta, hogy ettől lesznek finomak az ételek, akkor természetes a kudarcélmény és az a következtetés, hogy nem érdemes főzni, mert ehetetlen lesz az étel. Ha viszont valaki rámutat, hogy van egy ilyen lehetőség, akkor lehet pár alkalommal még nem sikerül eltalálni az arányokat, de már jó nyomon leszel és egyre közelebb a sikerhez.

Tehát azt kell látni, hogy a negatív tapasztalatok annak a következményei, hogy eddig nem volt meg a módszered és kontrollod.

Ha viszont azt választod, hogy kilépsz a tanult tehetetlenségből és vissza veszed a kezedbe az irányítást az életed felett akkor megváltozik a jövőd is.

A jó hír az, hogy a félelmekkel szembenézni és felvállalni őket nem szégyen, hanem bátorság, büszkeség és szabadság.

Amint hajlandó vagy őszinte lenni magadhoz és mögéjük nézni, vissza és eldöntheted:

A félelem alapú életre szerződsz vagy a bizalom alapúra?

Azt az életed választod, amiben a döntésképtelenségre hivatkozva évtizedekre beragasztod magad egy boldogtalan párkapcsolatba olyan félelmek miatt, amelyek jórészt az elméd kreálmányai?

Természetes védőmechanizmusa az elmének, hogy megvédjen minden olyan eseménytől, amit korábban elszenvedett és veszélyesnek ítélt meg, valamint az olyantól, ami bizonytalansággal jár, hiszen az is veszélyes lehet, nincs garantálva a biztonság.

Például, ha egyszer megégettem magam, akkor többet nem nyúlok a tűzbe, mert nem szeretném megégetni magam újra. Ez reális védekező mechanizmus.

Ha viszont nem merek hozzáérni semmihez, ami hasonló a lángokhoz, akkor bedőltem az elmém trükkjének és nem veszem figyelembe, hogy létezik más lehetőség is, korlátok közé zárva élem az életemet valótlan félelem miatt.

Tehát rendben van félni az ismeretlentől, a bizonytalantól, a változástól. Az nincs rendben, ha ezek miatt megrekedsz és engeded, hogy így teljen el az életed. Mi félelmetesebb van annál, hogy így marad az életed örökre, ha nem lépsz?

Mi a megoldás?

A félelmekkel szembenézni és a jelenlétükkel együtt döntést hozni és cselekedni.

Nem azért nem teszek meg valamit, mert félek a következményektől, hanem félek a következményektől, ezért megteszem. Mert erősebb a vágyam és a bizalmam abban, hogy a hasznomra lesz a választás.

Ebbe az állapotba eljutni belső munka eredménye, ahol építed a bizalmadat önmagad és az élet felé, valamint az önértékelésedet, hogy tudd megérdemled a méltó párkapcsolatot, amire vágysz.

Nem a félelmek teljes eliminálásáról szól ez a folyamat, hanem a megértésről, elfogadásukról és azon lehetőségek kihasználásáról, amit nyújtanak. Amikor van benned egy vágy ugyanakkor megjelenik a félelem is, tudhatod, hogy egy szintlépésre van lehetőséged. A bizonytalanságot az okozza, hogy megérzed a jelenleginél számodra kielégítőbb életre, párkapcsolati minőségre való lehetőséged, de a félelmek és a sérült önértékelés miatt nem mered megugrani a szintet.

Ennek a megoldása az, ha felszámolod a régi, sérült énképet okozott gondolati, hitrendszeri mintákat, amik hátráltatnak és ezzel engeded megjelenni az igazi önmagadat, az esszenciádat.

Minden napos tréninget jelent a gondolataid, érzéseid, szervezeted számára, ami által megerősödik az a verziód, aki visszanyerte az önmagába és életbe vetett hitét és bizalmát, felszabadultan mer döntést hozni a saját jóléte érdekében.

Te választod, hogy melyik árat fizeted meg:

annak az árát, hogy a bizonytalanság hazugságában tartod magad, lemondasz magadról, hogy maradj egy keserves életben

VAGY annak az árát, hogy hatalmas lépést teszel önmagad felé és új valóságot választasz magadnak?