Menni vagy maradni? Hol a kiút a tehetetlenség érzéséből, amikor elbizonytalanodsz a párkapcsolatodban?

Amikor egy nő elbizonytalanodik addig biztosnak hitt párkapcsolatában, az egész világa meginog. Nőként a férfi hatalmas biztonságot jelent, sokan ezért is menekülnek kapcsolat után kapcsolatba, kergetik a biztonság illúzióját. Azon túl, hogy a biztonságot egyértelműen magunkban kell felfedeznünk és nem egy másik személytől függővé tenni, viszonylag kevés nőnek sikerül és még, ha sikerül is olyan tudat szintre jutni, ahol ez egyértelmű, életünk eseményei kibillenthetnek ebből.

Ha sérült az önértékelésed, nem elég erős a magadba, az életbe vetett hited, akkor könnyen belecsúszhatsz a tehetetlenség csapdájába.

Nézzük honnan ismerheted fel, hogy ebbe kerültél:

A tehetetlenség egyik aspektusa, hogy elkezdesz kifelé hárítani, okolni. Adott esetben legfőképp a párodat.

"Ha ő nem lenne ilyen bunkó, ha többet törődne velem, ha többet segítene, ha nem lenne annyit a barátaival, ha kevesebbet inna, ha jobban kifejezné, hogy szeret stb., akkor megoldódna minden.

Az ő hibája, hogy ide jutottunk."

Feltetted-e már magadnak a kérdést, hogy ha a fejedben lévő kifogás lista teljesülne, akkor valóban tudnál dönteni/boldog lennél?

Ha a válaszod Igen, akkor könnyű dolgod van és egy őszinte beszélgetés keretében, megfelelő kommunikációval kifejezheted párod felé az igényeidet.

Ugyanakkor előtte érdemes megnézned, hogy azokat a dolgokat, melyeket tőle szeretnél megkapni, megadod-e neki te is, valamint még fontosabb magadnak megadod-e? A törődést, figyelmet, szeretetet, kedvességet.

Ha a válaszod nem, akkor láthatod, hogy nem innen fúj a szél, nem ő a hibás, hiábavaló rá hárítani a felelősséget.

A tehetetlenség másik aspektusa, amikor nem bűnbakot, hanem megmentőt keresel.

Ismerősek-e ezek a gondolatok?

"Mi történik velem? Mindent kipróbáltam, mégsem használ semmi!

Bárcsak valaki kimentene ebből a helyzetből!

Hiába járok segítőkhöz, nem tudok előrébb jutni!

Megkérdeztem anyukámat, a barátnőimet, voltam jósnőnél, mégsem tudok dönteni!"

Amíg kifelé helyezed a fókuszod és másoktól várod a megoldást, átadod nekik az életed felett az irányítást.

Amikor becsapod magad azzal, hogy te mindent megteszel, mert megmentést várva jársz el különböző segítőkhöz.

"Elmegyek energiakezelésre/hangtálra/meditációra/szertartásra/elvonulásra, majd az megoldja a problémát.

Sajnos nincs tényleges változás, de majd biztos a következő alkalommal, már közel vagyok, érzem, most már nem hagyom abba, sőt elmegyek máshova is."

Megnyugtatod magad, hogy te megtettél mindent, ettől kicsit jobban is érzed magad. Ideig-óráig. Olyan, mint gyógyszeren élni. Van, akinek bejön, igen. Eldöntheted, hogy az életed a tüneteid "kezelésével" (elnyomásával) töltöd vagy szembenézel a "betegséggel" és egész egyszerűen túlnősz rajta.

A gyógyszerek segítenek? Igen

Az univerzum/isten/angyalok segítenek? Igen

Az energiamunka/kezelések segítenek? Igen

Megoldják a problémádat? NEM.

Miért?

Mert te nem tettél semmit. Nem hoztad meg azt a döntést, hogy TE megváltoztatod a helyzetet, nem köteleződtél el amellett, hogy ez így tovább nem maradhat és kerül, amibe kerül, megváltoztatod, hanem kívülről várod a csodát.

Észre sem veszed a számodra nyújtott segítséget, megoldást, ami lehetőségek formájában érkezik hozzád, mert áldozati üzemmódban ragadtál és csak a megmentést várod passzívan. Érthető módon, hiszen bizonytalan vagy és lehet nem is tudod, hogyan kellene ebbe beleállni.

Pedig te is kellesz hozzá, az aktivitásod, ami a döntéssel, elhatározással kezdődik.

Hogyan tudod ezt feloldani?

"Szerencsés" esetben eljön az a pont, hogy már annyira fáj a helyzeted, hogy átbillensz az áldozat szerepből a felelősségvállalásba. Ha meg akarod könnyíteni a dolgod és rövidíteni a küszködésed, akkor nem várod meg a legmélyebb pontot, hamarabb is dönthetsz a cselekvés mellett, mert nem a küszködésről szól az élet, hanem arról, hogy élvezd!.

A nem döntés is döntés. Amikor egy kétes helyzetben nem tudsz döntést hozni, akkor azt választod, hogy maradsz ugyanott.

Amikor megelégelted a saját egyszemélyes cirkuszodat és eldöntötted, hogy nem ezt érdemled, elég volt a dagonyázásból, akkor összeszeded magad és megváltoztatod az életed.

Na innen van értelme segítőkhöz menni, olyan eseményekre/kezelésekre, amiktől jobban érzed magad, amiket magadért, a fejlődésedért teszel, a magabiztosságért és tisztán látásért, hogy mit szeretnél és nem azért, hogy tőlük várd a megoldást.

Szembenézés önmagaddal, amit eddig mindenáron el akartál kerülni és mismásolni. Érthető módon, hiszen ijesztő tud lenni, ha nem vagy jó viszonyban magaddal, vagy akár nem is vagy jelenleg semmilyen viszonyban, mivel védekezésből eddig annyira elkerülted a magaddal való kapcsolódást, eltávolodtál és lecsatlakoztál önmagadról: az érzéseidről, vágyaidról, testedről, lelkedről.

Ha viszont bátor vagy és megteszed, akkor tudsz elkezdeni csodákat teremteni az életedben.

Hogyan indulj erre?

Valójában nem azt kell eldöntened, hogy maradj vagy lépj ki a kapcsolatból.

A tehetetlenség érzése mögött sérült önbecsülés, önértékelés áll, nem tartod magad képesnek kimászni a nehézségből. Nem tartod elég értékesnek magad, hogy dönts önmagadért, így konzerválod a problémádat.

Amíg az önbecsülésed, önértékelésed nincs a helyén, nem tudsz a párkapcsolatot illetően döntés hozni, vagy egyáltalán nem, vagy valójában hozzád méltatlan választásra jutsz.

A sérült önértékelés mögött állhatnak családból hozott minták, iskolából, környezetből származó ítéletek, megjegyzések, amit magadévá tettél valamikor.

Onnan ismerheted fel, hogy ezek mind rossz érzéssel töltenek el, amikor magadra érvényesíted őket, viszont már annyira természetesnek veszed őket, hogy csak figyelemmel és tudatossággal tűnnek fel. Ez szuper első lépés, amikor észreveszed őket, onnan át lehet őket alakítani pozitívakká és azokat megerősíteni egyre jobban, hogy felülírják az elavult verziókat. Nem szükséges évekig a múltban vájkálnod, hogy újraéld, elengedd, gyógyítsd a sérelmeidet. Ez is választás kérdése. Olyan gyorsan változó világban élünk, hogy egyre könnyebb fejlődni, haladni, csak jó helyen keresgélni.

Amint feltornázod az önértékelésed, egyszerűen nem lesz kérdés már, létjogosultságát veszti a döntés nehézsége, mert egyértelmű lesz, hogy mit szeretnél.

Elképzelheted úgy, hogy a tehetetlen, döntésképtelen, alacsony önértékeléssel rendelkező áldozati üzemmód a jelenlegi éned és aki már döntött, az a következő verziód.

Ahhoz, hogy ide eljuss az egész szemléletmódodat át kell alakítani és látni, hogy te leszel képes megoldani.

Itt hagyok pár kérdést, amelyek segítenek elindulni:

Hogyan/mivel kerítettem magam ebbe a helyzetbe?

Mit hiszek magamról, ami gátol a haladásban?

Fogj papírt és tollat, vagy használd a telefonod és kezdj el írni szabadon, mindent, ami jön. Garantálom, hogy jelentős felismeréseid lesznek, amelyekkel máris tehetsz egy lépést ki az útvesztőből!