Le a jókislány jelmezzel!

Amíg a jókislány szerepben tartod magad, nem tudsz igazán nő lenni!

Amíg nem tudsz igazán nő lenni, nem tudod azt az igazi férfi társat magad mellett tudni, akit szeretnél és nem tudsz abban az párkapcsolatban élni, amiben szeretnél!

Ha méltatlan párkapcsolatban ragadtál, ahol nem érzed magad nőnek, bizonytalan vagy, de mégsem tudsz kilépni, könnyen meglehet, hogy te is a jókislány jelmezedben ragadtál.

Azzal a tévhittel ellentétben, hogy ez a javadra válik és így fognak elfogadni, szeretni, valójában fokozatosan károsítja a testi-lelki-mentális egészségedet is.

Összeszedtem néhányat a jókislány "érdemei" közül a teljesség igénye nélkül, mellette lefordítva, hogy mit jelent ez felnőtt nő számára a mindennapokban.

Mennyiben ismersz magadra?

A jókislány szófogadó, engedelmes. = Át lehet gázolni rajta, könnyen irányítható, manipulálható.

A jókislány nem köveletelőzik. = Lemond az igényeiről, önmagáról, nem vágyik többre.

A jókislány nem mond nemet. = Kihasználható, nem tud kiállni magáért.

A jókislány illemtudó. = Nem meri felvállalni magát, véleményét.

A jókislány visszafogott. = Nem viselkedik felszabadultan nőként, szexualitásában.

A jókislány nem hoz szégyent a szüleire. = Mégis gyakran szégyelli magát indokolatlanul.

A jókislány példát mutat. = Szorong, hogy megfeleljen a szüleinek, munkahelyén, párkapcsolatában, lényegében mindenütt és mindenkinek, ha lehet.

A jókislány hallgat. = Elnyomja a mondandóját.

A jókislány nem hisztizik. = Elfojtja az érzéseit.

A jókislány nem sértődik meg. = Nincsenek határai, eltűr mindent.

A jókislány mindig jól van. = Hazudik magának, nem mer nem jól lenni.

A jókislány nem okoz gondot. = Folyton háttérbe szorítja magát.

Szóval a jókislány tekintettel van mindenre és mindenkire. = Csak magát hagyja cserben mindig...

Egyértelműen nem azt mondom, hogy magasról tenni kell mindenkire és önző módon másokat elnyomva élni az életet, hisztizni, tajtékzani, ha úgy adódik. Nem. Ez mind a másik véglete az érzelmi intelligencia és érzelmi kontroll hiányának.

Viszont mindkét állapot egészségkárosító: szorongáshoz, depresszióhoz, kedvetlenséghez, enerváltsághoz, önértékelési problémákhoz és ezek mellékhatásaként számos testi tünethez vezet attól függően, hogyan éljük meg a különböző elnyomásokat.

Hogyan függ ez össze a párkapcsolati elakadásoddal?

Mégis hogyan tudnál magad mellett dönteni, ha éveken, évtizedeken át folyton más jóllétét lested és nekik akartál megfelelni?

Folyton alárendelted és elnyomtad magad, ezért nem tudod mit szeretnél, csak érzed, hogy valami nincsen rendben.

Ha ebben a helyzetben vagy és most ért a felismerés ezzel a működéseddel kapcsolatban, akkor meglehet, hogy köpni nyelni nem tudsz a sokktól.

Kérdezhetnéd, hogy mi a gond azzal, ha önzetlen vagyok és szeretem, ha jól érzik az emberek magukat a társaságomban?

Az a gond, hogy ez nem önzetlenség. Ez a manipuláció egy árnyaltabb formája, amit azért sajátítottál el, mert így érezted magad biztonságban, szeretve és értékelve.

Nincs ezen semmi szégyellnivaló, hiszen egy bizonyos korig a túlélésed volt a tét, hogy a szüleidnek, nevelőidnek megfelelj, hasznodra volt, szolgált téged ez a működés, viszont felnőtt nőként már hátráltat az egészséges, felszabadult, kiteljesedett önmagad és életed felé vezető úton.

Semmi nincs veszve! Hiszen ez is csak egy jelmez, amit ledobhatsz magadról, hogy közelebb kerülj az igazi önmagadhoz. Ki az a nő, aki a jókislány jelmez mögött van? Mit szeretne?

Természetes, ha most esetleg nem jönnek erre válaszok, kétségbeesve és káoszban érzed magad. Azért, hogy mások kedvében járj eltávolodtál magadtól, a valódi érzéseidtől, igényeidtől, vágyaidtól.

Mert szembemegy,nem fér bele abba a képbe, amit a világnak mutatni szeretnél magadról és biztonságos, mert felelősséget sem igazán kell vállalnod azért, aki vagy.

"Én jó kislány vagyok, beérem azzal, ami van, hálás vagyok érte, nem vagyok telhetetlen, nem követelőzök, nem okozok csalódást, úgy viselkedek, ahogy illik és elvárják tőlem."

De ha őszinte vagy magaddal, mennyire érzed ettől jól magad a nap végén? Milyen örömmel és nyugalommal fekszel le esténként? Hányszor játszod le a fejedben, hogy mit mondhattál/tehettél volna másképp (ha nem ragaszkodnál a szerepedhez)?

Mennyi örömmel tölt-e el valójában az a gondolat, hogy "de legalább így kedvelnek, szeretve vagyok"? Ér ez annyit, hogy folyamatosan elnyomod önmagad?

Hát nem pontosan mindennek az ellentétére vágysz annak, amit fent olvastál?

Kiállni magadért, felvállalni a véleményed, tudni mit szeretnél, megélni magad nőként szabadon, megélni az érzéseidet, azt, aki vagy?

Nem mellesleg, amíg jókislányt játszol, a társad sem lesz melletted az a férfi, akinek te szeretnéd őt érezni, tudni. Ő is marad a kisfiú szerepben, mert semmi nem motiválja arra, hogy szintet lépjen, ezért a kapcsolat sem tud egy érett, tápláló, felnőtt férfi-nő kapcsolattá válni. Te vagy a katalizátor, a húzóerő a kapcsolat fejlődéséért! Ez nem nyűg, hanem lehetőség és egyben felelősségvállalás, ha tetszik, ha nem, a jókislány szerep felelősséghárítása sem ússza meg azt, hogy azt tapasztalja meg a párkapcsolatban, amit ő választ a viselkedésével.

Szóval két opciód van:

Leveted az elnyűtt, kopott jókislány jelmezt és következő szintre emeled ezzel magadat és a kapcsolatodat is?

Leveted a jelmezt és végre egy elegáns mozdulattal kilépsz onnan, ahol már jó ideje semmi keresnivalód?

Mindkettő jól hangzik, igaz?

Mostmár tűkön ülsz, hogyan indulj el erre?

Ahhoz, hogy végleg leszámolj ezzel a jelmezzel, mélyebb önvizsgálatra és tudatos belső munkára van szükség.

Kinek az elfogadására, szeretetére vágysz még mindig, akitől sosem kaptad és talán már sosem kaphatod meg? Mégis ezt vetíted ki minden más kapcsolatodra és belecsúszol a megfelelési kényszerbe.

Ahelyett, hogy ezt kergetnéd feleslegesen, elkezdheted megtanulni elfogadni és szeretni önmagadat mások helyett, elkezdhetsz jelen lenni magad számára, amikor nem vagy jól. Nem kell többé cserben hagynod magad senkiért.

Nem fog mindenki kedvelni, de ezen az úton már nem is lesz rá szükséged és igényed. Azok az emberek fognak szeretni, akik előtt vállalhatod magad minden színedben, hangulatodban, nincs szükség színjátékra.

Mi könnyítheti meg az utat?

Ha van egy bevált módszer, egy rendszer, nyomonkövetés, közösség, támogatás.

Módszer arra, hogy kibogod az összegabalyodott szálakat és hazugságokat, amiért ebben tartod magad. Rendszer ahhoz, hogy átalakítsd ezeket a beidegződéseket, "áttanuld" magad jókislányból nővé. Nyomonkövetés, hogy ki tudj tartani és lásd a fejlődésed. Közösség, ami emel, épít és inspirál az új élet felé. Támogatás abban, hogy ne érezd magad egyedül, hogy tudd, megérdemled ezt a változást, hogy a legjobb éned megszülessen.

A fentiek után: most van-e itt az ideje végleg levetni a jókislány jelmezt és utánajárni, hogy ki lehetsz enélkül?